Szlovénia Classic 2021 – Ahogy én megéltem

Székely György utasunk élménybeszámolója

2021.07.16-07.18.ig egy nagyon kalandosra sikeredett motoros túrán vettünk részt a motorozzvelünk.hu szervezésében Szlovénai classic néven.

Már a jelentkezésünkkor nyilvánvaló volt számomra, hogy profi és rugalmas csapattal fogunk utazni. Értem ez alatt, hogy pl. a fizetési konstrukciók kiválasztása, a nulladik nap szálláshelyének lehetősége, az előzetes programok ismertetése és még sorolhatnám, de jöjjön maga a túra!

Szentendréről volt a start kb. 15-órakor egy F750 Gs-el és egészen Lentiig az unalmas M7-est koptattuk.
Mikor megérkeztünk szeretettel fogadtak a szálláson úgy a személyzet mint a már előttünk megérkezett motoros túratársak. Elfoglaltuk a szobánkat és csatlakoztunk a vacsorához. Bemutatkozások után evés, ivás, sztorizás és alvás következett.

Másnap 07-órától reggeli és 08-órakor pontosan elindultunk a Szlovén határ felé. A 7-órás reggeli és a hozzá tartozó 8-órás indulás végig kísérte az egész túrát és ez így volt vállalható. Senki nem volt éhes és álmos sem!

Mindvégig 2 csoportba voltunk osztva egy-egy túravezetővel 6-6 motorral. Itt jegyezném meg újra a profizmust, hogy ha véletlenül valaki lemaradt, akár a forgalom vagy más egyéb ok miatt azonnal bevárták esélyt sem adva az eltévedésre. Sajnálatos de mégis szerencsés felavatása az assistance szolgáltatásuknak is megtörtént, egy motoros társunk hátsó gumi problémája miatt. Azonnal intézkedtek és már jött is a segítség.

A többiekkel folytattuk a tekergést, első célunk Szlovénia északi részén, Maribor közelében található a Pohorje-hegység felé amely sípályáiról és túraútvonalairól egyaránt ismerős lehet. Itt épült fel 1500 méter magasan, festői környezetben az a tanösvény, amely nem csak a környék, hanem egész Szlovénia büszkesége. Megérkezésünket követően felmentünk a fák fölé nyúló 37 méter magas kilátóba, szerintem nem volt ember akinek ne tetszett volna.

Szokásos fotókat előttük és indultunk tovább a Bledi tó partjára.
Bled gyönyörű talán a képek is visszaadják, de ha nem motorozzatok el oda. Az útvonal festői környezetben keskeny de motorozható szerpentineken haladt csodálom, hogy a gps látta merre járunk.

Második esténket a Triglav nemzeti parkban található Hotel Pokljuka kényelmes éttermében és szobáiban töltöttük. Vártuk a következő nap kihívását a Vrisics hágó meghódítását. Így is lett. Reggel a szokásos időben elindultunk hol esőben, hol napsütésben motoroztunk de nagyon élveztük a sok kanyart. Itt jegyezném meg, hogy van némi hiányosságom ami a kanyartechnikámat illeti ezért jelentkezni fogok ilyen jellegű képzésre. A fiúk ebben is tudtak ajánlani megfelelő tanfolyamot. Azért az látni kellett volna kívülről hogy mikor megálltunk egy-egy látványosságnál és szakadt az eső de mi bukósisakba és esőruhába bolyongtunk az erdőben.

A lényeg hogy felmotoroztunk, nagyon nagy szél és eső nehezítette a jó selfie-k elkészítését de mi kemények voltunk és álltuk az időjárás viszontagságait.

A legjobb érzés akkor ért mikor már úton az utolsó közös pont felé megkérdeztem Menyust merre vannak a többiek és egyből rávágta, hogy megvárnak minket, senki nem siet és aggódtak értünk. Ezúton is köszönöm mindenkinek a türelmét. Ez a mentalitás végig kísérte az egész túrát, senki nem lógott ki a sorból ( kivéve a két kosaras srácot) természetesen jó értelemben.