2. nap, péntek és/vagy 3. nap szombat: Kanyarokból tegnap csak bemelegítettünk, mert ezen a két napon transzba esünk a Transzoktól, méghozzá a csomagjaink nélkül, hisz mindkét este ugyanoda térünk vissza. Ezen ponton meg kell említenem, hogy a román közlekedési hatóság megpróbálta szabotálni a túránkat, deee mi nem hagyjuk magunkat! Röviden: a Déli-Kárpátok nyugat-keleti irányú vonulatait négy, egymással többé-kevésbé párhuzamos út szeli át, ebből kettő a hegyen át, ez a két híres hágó a Traszfogaras és a Traszalpina, míg a másik kettő a két folyó völgyében fúrja át a hegyeket, ezek a Zsil-, és az Olt-folyók. Logikusan úgy szoktuk csinálni, hogy egy napra az egyik hegyi átkelőn megyünk délre, míg egy folyó átkelőn vissza a szállásra észak felé, mindkét nap egy-egy „kört” rajzolva. Namost az a helyzet, hogy román barátaink úgy gondolták, hogy jó ötlet egy hónapra teljesen lezárni az Olt-völgyét. A rossz hír, hogy ezzel az ott átfolyó amúgy is elég durva forgalmat sikerült teljes egészében az amúgy sem kis forgalmú Zsil-völgyébe átterelni (logikusan a kamionok és mindenki más, aki csak átutazik elkerüli a hegyi átkelőket), ezzel számunkra a Zsil-völgyét is teljesen elérdektelenítették. A jó hír, hogy egy percig sem fogunk szomorkodni, sőt dörzsöljük a tenyerünket, mert így nagy duzzogva kénytelenek leszünk Kelet-Európa leghíresebb hágóit és motoros bakancslistás útjait oda és visszafelé is végigmotorozni. Bizony. Az egyik nap a Transzalpina tökéletes ívű, végtelen fenyvesekkel körülölelt kanyarjain motorozunk, míg a másik nap a Transzfogaras zordon bércein kígyózó aszfaltcsíkról fényképezünk le lehetetlen mélységekbe. Ráadásul az, hogy oda és vissza is megjárjuk őket lehetőséget ad arra, hogy, aki igényli az visszafelé egy-egy, hosszabb-rövidebb, előre megbeszélt pontok közötti szakaszon egyedül motorozzon, a saját tempójában, tökéletesen átadva magát az élménynek. Ott vagyunk már?!