Szlovéniától Boszniáig – Zele Gábor
Szlovéniától Boszniáig – és ami közte van
Elég régóta álmodozom arról, hogy motorkerékpáron járjam Európa és a világ más részeinek útjait, napokon, de akár heteken, hónapokon keresztül, akár egyedül, akár társasággal. A cél érdekében tavaly sikerült beszereznem életem első túraendúró – adventure gépét, amit már alkalmasnak tartok a feladatra. Ez egyébként kategóriaváltás is volt a számomra, előtte sohasem vezettem még ilyen erős, magas és nehéz motort. Így, hogy a technika már adott, már csak az én motoros vezetői képességeimen és egyéb tűrési határaimon múlik a dolog, de ezekben még korántsem voltam annyira biztos, mint a technikában 😀.
Szabó Péter barátom Facebook posztjáról szereztem tudomást, hogy hamarosan részt vesz egy kisebb balkáni körúton motorral, és még van két szabad hely. Erre felcsillant a szemem, mert a 4 napos túra útvonala és nehézségi szintje olyannak tűnt, ahol teljesen jól ki tudnám magamat és a motort próbálni, hogy legyen kézzelfogható tapasztalatom a saját és a motorom képességeiről, tudásáról, amit a későbbi útjaimnál referenciaként fel tudok majd használni. Mivel a szervezés (szállás, étkezés, útvonal) nem az én vállamat nyomja, így én tudok a lényegre, azaz a vezetésre koncentrálni, és mivel csapatban mozgunk, az ad egy extra biztonságérzetet, hogy ha netán adódik valami probléma útközben, akkor nem egyedül kell az út szélén megoldanom.
Nem erősségem a korán kelés, így a túrát megelőző napon utaztam le Lentibe, a nulladik napi szállásra, ahol már a hivatalos indulás előtt volt alkalmam megismerkedni a csapat nagy részével, egy kellemes esti vacsora és pár korsó sör hathatós közreműködésével. Itt már éreztem, hogy nagyon jó lesz a csapat.
Első nap korán reggel gyors reggeli, indulás a szomszéd faluban lévő benzinkútra. Itt volt a túra hivatalos kezdőpontja, páran itt csatlakoztak be. Miután mindenki teletankolt, gyors eligazítás után indultunk is Szlovéniába. Két csapatban motoroztunk, két túravezetővel, egy csapatban 7-8 motor. Így a csapat általában jól belátható volt, előre és hátrafelé is. 200 km-enként megálltunk tankolni, amit ugyan a motorom nem igényelt, de egy kis pihenés felfrissülés, nasi szempontjából jó volt. A benzinkutakon és más látnivalóknál mindig bevárta egymást a két csapat. Az út során belőttük a motorosok optimális sorrendjét a csapatban, én kicsit kóvályogtam még a reggeli korán kelés-kevés alvás miatt, de délután 5-re sikeresen megérkeztünk a horvátországi Senj-be, ahol a vacsoráig lévő időt a tengervízben töltöttem.
Vacsora közben és után további városnézéssel egybekötött “csapatépítés” volt a program, így volt lehetőségem a másik csapatban utazó motorosokat is jobban megismerni.
Második napon a 8-as úton csapattuk az Adria mentén, majd felmentünk egy kicsit a hegyekbe. Mivel a tempósabb csapatba lettem beosztva, így kellett figyelnem, hogy ne maradjak le túlságosan – mivel nagyon szép volt a táj, szívesen nézelődtem útközben. Vezetéstechnikailag pont annyira volt lehetőségem feszegetni a határaimat, ami még pont jólesett. Később a Krka nemzeti park szélének érintésével érkeztünk meg Sibenik-be. Vacsora előtt ismét strand, hajókázás, ami nagyon jólesik az egész napos motorozás és motoros felszerelésben izzadás után. Este vacsi, élő zene a szálloda teraszán, csapatépítés 😀.
A harmadik napon Horvátország belseje és Bosznia felé vettük az irányt, az úti cél Szarajevó. Még sosem jártam Horvátország ezen részein, és Boszniában sem. Hihetetlen gyönyörű tájakon jártunk, ide még mindenképpen vissza kell majd mennem. Nagyon sajnáltam, hogy útközben egy tónál sem álltunk meg fürdeni. Szarajevó nagy város, a belvárosba, a szállodába vezető úton izzasztó, gyilkos meleg volt, de a motorokat hűvös mélygarázsban parkoltuk le. Gyors felfrissülés után még volt egy bő óránk megnézni a bazárt az óvárosban. Az esti vacsoránk príma grillezett húsok voltak a helyi sörgyár éttermében, a helyi sörkülönlegesség fogyasztása mellett. Ezután visszatértünk a bazárba, még egy utolsó “csapatépítésre”. Azt kell mondjam, remek éjszaka volt. Remek társaság, remek ételek, italok, remek hangulat, motorozás, mi kell még?!
A negyedik nap volt az utolsó, így északra, hazafelé vettük az irányt, de még belefért egy kis csapatás egy keskeny úton egy szurdokvölgyben. Továbbra is hihetetlen szépségű tájakon száguldottunk át, nem is tudtam, hogy Bosznia ilyen szép hely. A csapatás után megálltunk ebédelni, valami isteni kemencés borjú volt a hely specialitása. Teli hassal haladtunk tovább északra. Még szintén Boszniában, egy újabb gyönyörű tó partján (ahol szívesen csobbantam volna egyet…), megálltunk kávézni – és az egész út alatt itt ettem a legfinomabb fagyit. Tovább haladva, elértük a Horvát határt és az autópályát, innen már tempósan haladva értük el Magyarországot, Mohácsot, ahol búcsút intettünk, dudáltunk egymásnak, és mindenki folytatta útját hazafelé.
Végszóként, ez egy nagyon jó kis utazás volt. Sok új baráttal, élménnyel gazdagodtam. Biztosan fogok még a Motorozzvelunk.hu által szervezett túrákon részt venni, remélem sokatokkal fogunk még együtt motorozni, bandázni, akár itt, akár máshol!
