Szlovéniától Boszniáig – Sztipanov Illés
Szlovéniától Boszniáig túra
Tulajdonképpen annyi új inger ért engem ezen a túrán, hogy mindennap újabb és újabb sztorik törnek elő azóta is.
A kezdetekhez kanyarodva, úgy csöppentem bele a kirándulásba, hogy Tóth Zoltán (Totó) barátom felajánlotta egyik saját járművét a balkáni túrára, amiről már hónapokkal korábban is sokat beszéltünk.
Azt tudom, hogy mennyi munkája van benne és azt is, mennyire fontos neki hogy a túrái során minden tökéletesen működjön, hát azért haboztam egy keveset, mert nehogy az én tapasztalatlanságom, vagy bénaságom miatt ebben hiba legyen, vagy nehogy én rontsam el valamivel. De aztán nagy nehezen, mondjuk kb tíz perc múlva, alaposan átgondolva foglaltam a helyet, amiért áldom az eszem, mert itt a túra során, pont olyat kaptam, amiről még álmodni sem mertem volna.
Valójában már régóta szerettem volna nekifutni hasonló történetnek, de ugye azért ez ilyen tökéletes háttérszervezés nélkül, akár szarul is záródhat. Így azért, hogy tényleg csak a motorozással, a kanyarok technikájával foglalkozhattam útközben, nagyon sokat segített. Na aztán a nulladik nap már megerősítette a döntési szándékom komolyságát, mert azért érezhető volt, hogy ezzel a társulattal egy cipőben járunk, kb ugyanaz a félelmünk, ugyanaz az aggodalmunk. Ezalatt azt értem, hogy kanyarok, meg hegyek, meg hogy bírjuk az ülést, meg mikor ázunk szarrá, és hogy tankolunk, meddig bírja a motor, meg ilyesmi…
Aztán első napi eligazításnál, aki figyelt, (mert ugye én nem annyira) mindenre megkapta a választ indulás előtt. Sőt minden reggel ez így volt. Tudtuk hova indulunk, mire számítsunk, mit fogunk látni, és hol nincs időnk elidőzni, azért egy picit ott is megálltunk, megbeszéltük hogy pedig szép helyek, és
érdemes is lenne, de mindenre ilyen kurta túrán nincs idő. És így minden napra felkészítve indultunk tovább. Szerencsére minden nap elhangzott, mert én már 10 perc múlva nem tudtam, ugyanis azok a gyönyörű tájak, sötét kanyargós hegyi utak, azok a mély fekvésű mesébe illő csodaszínű tavak, meg a
sikár, szikrázó hófehér sziklák, az olajfák völgyében, a hosszú hűvös folyómenti utak, amik sok helyen sziklákba vájtak, teljesen elvonták a figyelmemet, és feledtetek velem minden mást. Annyira gyorsan peregtek az események , meg minden, hogy egyszercsak Mohácson állok a tesco bejáratánál és mindenki búcsúzik..hát ilyet..
Jaaa, azért a megállóhelyek annyira ki vannak találva, hogy pont addig tudunk menni, pont annyi elég és pont ott állunk meg, ahol leesik az állunk. Hol a természet szépsége, tökéletessége miatt, hol pedig a csapatépítés eredményeként. Bár nem győztem hangsúlyozni, hogy nem szeretem a sört, de azért ott megkóstoltam, és mondhatni napi gyakorisággal még itt-ott egy-egy pohárral is. Na mindegy, ezt tovább nem érdemes feszegetni. (a csapat tagjai bármit gondoljanak). Bizony minden étkezés a helyi nép, nemzet eledele és abból is a java jutott nekünk. Báránytól a borjúig sok mindent megkóstolhattunk, persze igény esetén pizzával és egyéb ilyen egyszerű étel is opció volt. Szóval a különböző nemzetek, vallások közötti felfedező utazásunk során azt vettem észre, hogy a balkáni nép kedvessége, segítőkészsége, páratlan és úgy érzem a lelkembe nyúltak. (mondjuk az utolsó Szarajevói éjszakánkon különösen )Mondjuk az pont nem könnyítette meg a hazautat, de ha visszamehetnék,(pedig ez úgy lesz) ugyanezt tenném, ugyanúgy engedném hogy sodorjon magával a balkáni nép szeretete, (mondjuk Ferenc Ferdinánd ezt nem mondhatja el magáról) és felénk sugárzó kedvessége.
Annyi mindent kéne még elmondanom, de még nem esett szó a túravezetőinkről. Én személy szerint nem is tudom szavakba foglalni a hálámat, köszönetemet, mert erre nincsenek is szavak. Ilyen gyönyörű helyekre juttattak el, ennyi idő alatt, ennyi tapasztalatot nyújtva. Nem tudom hogy többiek hogy élték át, de ezt a harmoniját nem hogy csak erősen felkészült tapasztalt, minden helyzetben toppon lévő túravezetők tudják prezentálni, hanem mindemellett Ők nagyon becsületes, tisztaszív emberek is.
Ezer köszönet nektek Totó és Zozó !
Azt ugye most nem írom le, hogy merre is jártunk, mert hát arra mindenki emlékszik aki ott volt, aki meg nem, az meg igyekezzen, mert ha ez elterjed, itt ezen az útvonalon biztos sorsolni kell majd a helyet.
Nagyon-nagyon sok dolgot írhatnék még ide, de ha itt irkálnék négy napig, akkor sem tudnék a végére érni.
Minden kedves új ismerősömnek akikkel a túrán megismerkedtünk, meg azt üzenem, hogy imádlak benneteket!
